Szép őszi délután van, fentről ragyog a napsugár, kint ülök a vidáman viháncoló tacskók között, szívemben mérhetetlen fájdalom és hozzád szólok Döme, drága barátom..

Emlékszel, mikor 94-ben bizonytalan hangon felhívtalak, hogy szeretnék egy tacskó kölyköt Tőled, mely talán vigaszt nyújthat gyászomban. Elveszítettem édesapám. Minden így kezdődött... Megismerhettelek, és nemsokára boldog büszkeséggel ölelhettem magamhoz az első "vom Golf "kutyámat, Hérát.

Már az első találkozásunkkor éreztem, egy különleges nem mindennapi emberrel hozott össze a sors. Hosszasan meséltél mérhetetlen szeretettel az imádott fajtádról, a tenyésztésről, a kiállításokról, s látva az édes tacskókölyköket rohangálva az udvaron, és a megannyi csodálatos ereklyét, a megszámlálhatatlan díjak és fotók között ülve, már akkor éreztem: Valami új világ kezdődik számomra...

Te voltál az Döme, drága barátom, aki bevezetett ebbe a csodálatos világba , s megismertetted , megszeretetted velem a fajtát. Tőled tanulhattam, aki ennek a fajtának mindentudója és értő zsenije voltál. Nagyon szerencsésnek éreztem magam!

Csodáltalak, ahogy játszi könnyedséggel már a kicsi kölykökről nagy bizonyossággal meg tudtad mondani, mikor közöttük ülve a kennelben nézegettük őket, vajon melyik lehet majd klasszis kutya és melyik nem... És mindig boldogság töltött el, ha én is azt választottam titkon magamban, akit Te...

Azért elárulom Neked, büszke nem voltam magamra, mert jól tudtam az a mérhetetlen tudás és ösztönös tehetség, a kifinomult érzéked a fajtához, amivel Te rendelkeztél, az elérhetetlen és utánozhatatlan.
Nagyon büszke voltam viszont arra, hogy megtisztelsz a bizalmaddal és segítő szavaiddal mindig próbáltad velem igazán megismertetni ezt a csodálatos fajtát, a tacskót.

Csodáltalak, az elhivatottságodért, a kompromisszumokat nem ismerő következetességedért a tenyésztésben, a kitartásodért, amelynek több mint 30 év tenyésztési múlttal a hátad mögött olyan eredményei lettek, amelyek egyedülállóak a fajta történetében, de talán az egész kynológiában.
Az egész tacskós világ bevallva, vagy netán irigykedve, de Téged csodált! Amit Te küllembíróként, vagy tenyésztőként bárhol a világon mondtál a fajtáról, arra mindenki odafigyelt, az a fajtát értő tacskósoknak, maga volt a Biblia.

A mérce utolérhetetlenül magas és mi örök időkre csodáljuk majd nagyságod és próbálunk abból meríteni, amit Te tanítottál nekünk!

Amit hátrahagytál drága Döme, a sok gyönyörű "vom Golf " rövidszőrű tacskók, bárhol legyenek is a világban, egy önálló "típust", a tenyésztői "vágy tárgyát" képviselik. És mily öröm a mérhetetlen fájdalmunkban, hogy ez a fáradhatatlan áldozatos munka nem volt hiába! A rengeteg tőled származó sikeres vonalakban örökre őrzik majd géniuszi kezed nyomát, és gyakorolhatnak majd továbbra is óriási hatást, elsősorban a fajta anatómiai fejlődésére.

Amit létrehoztál, azt a legjobb tudásunk szerint a jövőben is a fajta javára kell hogy fordítsuk. Ez lesz a mi küldetésünk és a szent kötelességünk is!

Sajnos mostantól a "vom Golf " kutyák egy felbecsülhetetlen értékű relikviái is, egy megismételhetetlen dicső korszaknak,és mostantól védjegynek számít, egy féltve őrzendő kincsnek.
Egy olyan páratlan ember munkájának védjegye aki a fajta fejlődésért rengeteget tett, és akinek cserébe a legnagyobb örömet az jelentette, hogy szeretett kutyái és kutyás barátai között tölthette életét.

Köszönök Neked mindent drága barátom! Köszönöm, hogy lehetővé tetted a sikereinket a Tőled származó gyönyörű kutyákkal!

Ha rájuk nézek nap mint nap ,elsősorban a Te munkád és a Tőled kapott tudás gyümölcsét látom és összeszorul a szívem, hogy milyen nagyon nehéz lesz Nélküled...

Számtalan közös emlék is lepereg most szemem előtt az elmúlt feledhetetlen 11 évből...
Látom, ahogy biztatsz, mint kezdő kutyást a kitartásra, hogy ne adjam fel, mert a sikerekért keményen meg kell küzdeni...
Látom, ahogy a kutyáidat kiállítod a ringben és csodálom a tökéletes harmóniát ...
Látom, ahogy együtt körözünk a ringben valahol a világban a kiállításokon és örülünk egymás sikereinek..., majd látom a kegyetlen kor által meggyötört testű drága barátomat, a hatalmas szíve minden erejével körözni a ringben, s mily boldogság, látni felhőtlen örülni az utolsó nagy győzelemnek... az idei Európa kiállításon ...

Ott és akkor azt kívántam, most álljon meg itt az idő, mert nem lehet az élet olyan kegyetlen, hogy elvegye Tőle azt, amit ennyire szeretett, és ami Őt igazán éltette... Ezt a csodálatos világot, ami drága Dömének köszönhetően a mi életünket is már végérvényesen átszőtte és belénk ivódott: a kutyázást, a kutyák szeretetét és a kutyás barátokat...
Ez volt az Ö igazi élete, köztünk érezte magát boldognak igazán!

Legyen Ő, minden a fajtájáért igazán tenni akaró tenyésztő és kutyás társamnak is példaképe, mert ahogy Eötvös József írta : "Nem az, kinek sok eszméje, de kinek egy meggyőződése van, az válhatik nagy emberré." Elveszítettünk egy nagyon nagy embert, de a hite köztünk él örökké...

Nélküled már soha nem lesz a kutyázás és semmi más a régi, óriási, fájó űrt hagysz magad után, és csak reménykedhetek abban, hogy egyszer én is, a Tőled tanultakat felhasználván, bár soha fel nem tudván nőni hozzád, tudok majd valami maradandót alkotni ebben a csodálatos fajtában ...Ezzel állítva majd örök emléket annak, akinek ezt és mindent köszönhetek ...

Most búcsúzom Tőled Döme, drága barátom, most mennem kell ...Vasárnap van, tudod kiállítás ...,várnak a kutyák és a megannyi kutyás barát, és most már Te is itt vagy újra velünk , a szívünkbe örökre zárva , kérlek, vezess minket hosszú utunkon ...Gyerünk hát ,dologra fel , induljunk hát Együtt tovább ...

Isten veled drága barátom!

Tibor

2005 Szeptembere

" Maradj még " - ez a legvarázsosabb,mit barátod mondhat..
/ Louisa May Alcott/