A Tacskó

Az FCI standard

sz:148/1998.03.13/

Eredet: Németország

Alkalmazás: Vadászkutya föld felett és alatt.

Rövid történeti áttekintés:

A tacskó (Dachshund) , melyet Dackel-nak vagy Teckel-nek is neveznek, a középkor óta ismert. A kopókból folyamatosan olyan kutyákat tenyésztettek ki , melyek fõleg föld alatti vadászatra voltak alkalmasak.Ezekbõl a rövidlábú kutyákból alakult ki a tacskó, amely a sokoldalú vadászkutya fajták egyikeként ismert. A föld felett is kitünõ teljesítményt nyújt ,pl nyomkövetõ vadászaton ,vadriasztásnál vagy véres nyomon. A legrégebbi tacskó-tenyészegyesület az 1888-ban alapított Deutsche Teckelklub e.v (Német Tacskóklub) A tacskót évszázadok óta 3 különbözõ nagyságban (tacskó , törpetacskó és kaninchen) és 3 különbözõ szörminõségben (rövid, szálkás és hosszú) tenyésztik.

Általános megjelenés: Alacsony rövidlábú .

Feje: Hosszúkás, felül- és oldalnézetben egyenletesen keskenyedik az orrhegyik, vonásai élesek, markánsak. A felsõ rész csak enyhén domború, az orrnyereg (minél kevésbé kiugró, annál jellegzetesebb) szinte belesimul a finoman formált, enyhén ívelt orrhátba. A járomcsont erõsen elõreugrik. Az orrporc és az orrhegy hosszú, keskeny. Az ajkak kemények, feszesek, az alsó állkapcsot jól fedik, nem mélyek, sem ormányszerûen hegyesek, a száj sarka enyhén ívelt. Az orrlikak nyitottak, a pofa nagyra nyitható, egészen a fülek mögé ér nyílása, a fogazat és az állkapocs erõsen fejlett. A szemfogak pontosan egymásra fognak, az ollós és a fogó harapás egyenértékû.

Szeme: Közepes nagyságú, ovális, oldalt fekvõ. Tekintete tiszta, energikus, de mégis barátságos, nem szúrós. Szeme színe a ragyogó sötét vörösesbarna és feketésbarna közötti árnyalatú minen szõrzetszínnél. Az üveg-. hal-, vagy gyöngyszem nem nagy hiba a barna foltos kutyáknál, de nem is éppen kívánatos.

Füle: Nagy, nem túlságosan elöl tûzött, terebélyes, de nem is túlságosan hosszú, szép kerek, nem keskeny, hegyes vagy redõzött. Mozgékony. Elülsõ szegélye közvetlenül az orcán ül.

Nyaka: Elegendõ hosszúságú, jól izmolt, toroktájon nem visel tokát, a nyakszirtnél enyhén ívelt.

Elülsõ negyed: A föld alatti munka megerõltetéseihez alkalmazkodóan izmos, zömök, mélyen ülõ, hosszúkás és széles. Egyes részei:

 

1. A LAPOCKA hosszú és csapott, szilárdan felfekszik a jól fejlett mellkasra. Kemény és plaszitkus izomzat borítja.
2. A FELKAR hossza megegyezik a lapockáéval, derékszögben áll vele. Erõs csontokból tevõdik össze, feszes izomzat borítja, mely felfekszik a bordázatra, de szabadon mozog.
3. Az ALKAR rövid, a lehetõ legkevésbé befelé görbülõ, elõre és kifelé rugalmasan izmolt. A kutya nagyjából a marmagasság harmadával van a földtõl.
4. Az ELÜLSÕ LÁBKÖZÉP ÍZÜLETEK valamivel közelebb állnak egymáshoz, mint a vállízületek.
5. A LÁBKÖZÉPCSONTOK, melyek a csüdöt alkotják, elölrõl nézve ne legyenek se meredekek, se átütõek.
6. A MANCSOK zártak, jól izmoltak, erõs talppárnák borítják.
7. A LÁBUJJAK-ból öt van, melybõl négyen lép a kutya, mindig szorosan egymás mellett; kimondottan íveltek, karmaik kemények, párnáik durvák, erõsek.

Törzs:

 

1. HÁT. A mar legyen magas és hosszú, vonalvezetése egyenesen kövesse a többi mellkasi csigolyát. Az ágyéki rész legyen enyhén ívelt.
2. MELLKAS. A szegycsont durva és olyannyira elõreugró, hogy két oldalában gödröcskék alakulnak ki. A mellkas elölrõl nézve ovális, felülrõl és oldalról terebélyes, nagy helyet biztosít a szív és a tüdõ teljes kifejlõdésének. A bordázat messze benyúlik, átvezet a has vonalába. A megfelelõ hosszúság és szögeltség esetén az elsõ negyed oldalnézetében a váll és a felkar eltakarja a mellkas vonalának legmélyebbre esõ pontját.
3. HAS. Enyhén behúzva.

Hátsó negyed:

 

1. A FAR hosszú, széles, kerek, jól izomolt.
2. A MEDENCECSONT nem túlságosan rövid, erõsen fejlett, kissé ferde állású.
3. A FELSÕ COMB durva, hosszúsága jó, zárjon be derékszöget az ízületi vápával.
4. A COMBOK teljesen kerekek.
5. A TÉRDÍZÜLET széles és erõs.
6. AZ ALSÓ COMB a többi kutyáéhoz viszonyítva rövid, derékszöget zár be a felsõ combbal. Izomzata feszes.
7. A LÁBTÕCSONT széles, a sarokgumó (csánk) erõsen elõreugrik.
8. A LÁBKÖZÉP széles, az alsó comb irányában mozgékony, enyhén elõre ívelt.
9. A HÁTSÓ MANCSOK-nál a négy járóujj szépen ívelt, szorosan zárt, akárcsak a mellsõ lábon. A láb ránehezedik a talppárnákra is, nem csak az ujjakra. A karmok rövidek.

A hátsó negyed hátulnézetben legyen teljesen egyenes.

A FAROK folytassa a hátgerinc vonalát, erõs görbület nélkül.

A tacskó változatainak különleges sajátságai.
A tacskót háromféle szõrzettel tenyésztik, ennek megfelelõen létezik:

 

1. rövid szõrû tacskó
2. szálkás szõrû tacskó
3. hosszú szõrû tacskó

Mindhárom változatnak egyaránt meg kell felelnie a fent felsorolt jegyeknek.
Egy-egy változatra az alábbi jegyek érvényesek:

Rövid szõrû tacskó

Szõrzete: Rövid, tömött, ragyogó, simán felfekszik, sehol sem hiányos. Különös hibák: túlságosan finom, vékony szõr, bõrszerû fül, vagy túlságosan hosszú, buja szõrzet.
Farok: Finom vonalvezetésû, szõrzete tömör, de nem túlságosan dús. Ha alsó felén némileg hosszabb a farszõr, az csak a jó szõrképzõ képesség jele, nem számít hibának. Hiba viszont a bojtos és a kefeszerû farok, akárcsak a szõrtelen, vagy kopott, hiányos szõrzet.
Szõrszín, orr és karmok:

EGYSZÍNÛ TACSKÓ
Vörös, vöröses sárga, sárga-fekete tûzdeléssel, vagy anélkül. Elõnyben kell részesíteni az egyszínû példányokat, a vörös értékesebb, mint a vörösessárga, amely viszont elõnyt élvez a sárgával szemben. Az erõsen fekete tûzdelésû ebeket is egyszínûnek kell minõsíteni, nem lehet õket máshova besorolni.

KÉTSZÍNÛ TACSKÓ
Mélyfekete, barna, szürke, vagy fekete, rozsdabarna vagy sárga jegyekkel a szem felett, a pofa szélén és az alsóajkakon, a fül belsõ szegélyén, a szegyen, a lábak belsõ és hátsó felén, a mancsokon, a horpaszon és onnan a farok harmadán egészen a hossza feléig-harmadáig.
A fekete kutyánál az orrtükör és a karmok feketék, barnánál ugyancsak barnák vagy feketék, szürkénél vagy fehérnél szürkék, esetleg hússzínûek, noha ez utóbbi nem kívánatos, és a fehér kutyánál is a fekete orr és karom van elõnyben. Ha egyszínû eben jelennek meg kisebb fehér jegyek (tehát nem fehér plusz egy szín), az nem kívánatos, de nem is lehet miattuk diszkvalifikálni az ebet.

FOLTOS (CSÍKOS, TIGRISMINTÁS TACSKÓ)
A tigrismintás tacskó alapszíne világos, barnás, szürke, vagy akár fehér, melyen sötét, de nem nagy méretû foltok vannak egyenetlenül elszórva. E foltok színe lehet sötétszürke, barna, vöröses sárga vagy fekete. Az a kívánatos, hogy ne uralkodjon sem a világos, sem a sötét szín. A csíkosak alapszíne vörös vagy sárga, csíkozásuk sötét.
Orruk és karmuk akár az egy vagy kétszínûeké.

EGYÉB SZÍNÛ TACSKÓ
Valamennyi fent nem említett színárnyalat.
Hibák: Fekete szín más színû jegy nélkül, és a tiszta fehér sem fogadható el. A túlságosan terebélyes színjegy sem kívánatos.

Szálkás szõrû tacskó

Általános megjelenése megegyezik a rövid szõrû tacskóéval.
Szõrzete: A pofa, a szemöldök és a fül kivételével az egész testet tökéletesen kiegyensúlyozott, aljszõrzettel átjárt, felfekvõ, tömött, drótszerû szõrtakaró fedi. A pofán szakáll képzõdik. A szemöldök bozontos. A fül szõrzete rövidebb, mint a többi testtájaké, szinte sima, de mégis alkalmazkodik a test egyéb szõrzetéhez. A farkat durva, de lehetõleg simuló szõrzet borítja, amely a vége felé elvékonyul. Nem képzõdik bojt. A szõrzet egésze olyan hatást keltsen, hogy a szálkás szõrû tacskó távolról rövid szõrûnek nézzen ki. Hibának számít a puha szõrzet, akár rövid, akár hosszú, akár a testnek csak egy részét borítja. Hiba a mindenfelé szétálló, göndör vagy hullámos szõrzet, továbbá a lompos farok.
A szõrzet színe: Valamennyi szín engedélyezett. A fehér folt a szegyen engedélyezett, de nem kívánatos. Egyebekben a rövid szõrû tacskóra elmondottak érvényesek.

Hosszú szõrû tacskó


Csak a hosszabb, selymes szõrzetben különbözik a rövid szõrû tacskótól.
Szõrzete: A puha, sima, csillogó szõrzet pompás függelékké hosszabbodik a torok tájékán, a test alsó részén, különösen pedig a fülön és a farkon, a lábak hátsó részén és a farok alsó felén, ahol legnagyobb hosszúságát éri el. A szõrzetnek el kell lepnie a fül alsó részét. Ha ezen a helyen rövid, akkor ún. bõrfülrõl beszélünk, ami nem kívánatos. A mancsokat borító buja szõrzet (ún. uszony) nem szép, ráadásul gátolja a kutyát a mozgásban.
Farok: A hátvonal szép meghosszabbításában viseli, a testszõrzet itt éri el maximális hosszúságát, teljes zászlót alkotva.
Hibás a túlzott, tehát az egész testen egyformán hosszú szõrzet, a túlságosan göndörödõ vagy lompos szõrzet, a fülrõl lelógó szõr, a háton elváló szõrzet, valamint a lábujjak, mancsok túlságosan hosszú szõrzete.
Színek, orr és karmok: Pontosan úgy, mint a rövid szõrû tacskóknál.

Általános hibák

SÚLYOS HIBÁK
Azok a hibák, amelyek kizárják a tacskót mindenféle formai értékelésbõl, tehát a felül- és alulharapás, megroggyanás, túlságosan laza váll, csonka farok, egyheréjûség, beesett mell.

Azon hibák, amelyek kizárják a "jó"-nál magasabb értéket: gyenge alkat, hosszú lábak, túlságosan rövid lábú, földet súroló test, a vállon lógó test, nehézkes, esetlen, vagy kacsázó járás, befelé, vagy nagyon ferdén kifelé forduló lábujjak, szétterülõ lábujjak, megsüllyedt hát, pontyhát, túlépítettség (tehát a far magasabban van a marnál), gyenge mellkas, agárszerûen felhúzott váll, gyenge ágyéki rész, rosszul szögellt elülsõ vagy hátsó negyed, tehénállás, hordóállás, üvegszemek a nem barna vagy foltos tacskónál, ross szõrzet.

ENYHE HIBÁK
Azok a hibák, amelyek kizárják a "kiváló" minõsítést, vagyis rosszul tûzött, elálló, hegyes, vagy redõ fül, túlságosan erõs orrnyereg, túlságosan hegyes, gyenge pofa, szopornyicás fogazat, túlságosan széles, rövid fej, üvegszem a barna vagy foltos tacskóknál, nem eléggé sötét szem bármely színû tacskónál, toka, rövid nyak, hattyúnyak, túlságosan finom, vékony szõrzet, 9 kg-ot meghalasó testsúly.

Az egyes kiállítási oszályok testsúly szerinti beosztása
Nehéz változat: kan 7kg felett; szuka 6,5 kg felett
Könnyû változat: kan legfeljebb 7kg; szuka legfeljebb 6,5kg-ig
Törpetacskó: kan legfeljebb 4kg; szuka legfeljebb 3,5kg
törpetacskó mellbõsége 35cm
nyúltacskó mellbõsége 30 cm

Figyeljen a hosszúkás fejre, melyen nem látható stop (homloktõ), az ovális, sötét szemekre és a fekete orrtükörre. A fül határozottan tûzött, nem túlságosan hosszú, de szépen kerekített.
Az elsõ negyed jól izmolt, a láb merõleges a talajra. A kiállás a standard szerinti.
Egyenes hát, magas mar. A szegy erõsen kiugrik, a mellkas szélesen bordázott. Enyhén felhúzott hasi vonal. Jól szögellt hátsó negyed, korrekt, zárt mancsállás.
A hát vonalában lévõ farok görbület nélküli (kardfarok). Külön kiemelendõ az egész testen egyformán tömött szõrzet és a jól behatárolt vörös folt, amely nem lehet túlságosan nagy.
A rövid szõrû tacskó különösen alkalmas a standard bemutatására, mert hibáit nem bújtathatja a szõre mögé. Nézzen végig ön is tacskóján e rövid magyarázat alapján, akár rövid - akár hosszú szõrû a kedvence.